Weboldalunkon cookie-kat használunk a legjobb felhasználói élményért.

Rendben
Menü

Miért fogyasztunk vitaminkészítményeket? Mert nincs elég vitamin és ásványi anyag, nyomelem a táplálékainkban! Ez a válasz a kérdésre. De miért nincs elég belőlük? Mert a növények termesztése nem organikus, nem „bio”! Az igazi választ a kérdésekre a mikrovilág adja. A mikrobákra nem figyelünk. Nem fordítunk figyelmet a talaj mikrobáira és nem fordítunk figyelmet a beleink mikrobáira! A föld ugyanazokat az ásványi anyagokat tartalmazza, mint évmilliókkal ezelőtt. Nem csökkent a föld cink vagy szeléntartalma! Csak a hasznosulásuk csökkent.

Két fontos dolog történt a mezőgazdaságban: egyrészt megszűnt a szerves trágyázás, másrészt bevezették a vegyszeres gyomírtást. A szerves trágyával, a benne lévő szalmával, rengeteg cellulóz került vissza a talajba. A szalma szétbomlott, de a cellulóz rostok nem! A mikrobák és a rostok! Előjön ez a kérdés nemcsak a beleknél, de a talajnál is. A vízmegtartó cellulóz rostok közt kiváló menedéket találnak a talaj jótékony mikrobái. Szaporodni tudnak, magukba szívják a talaj ásványi anyagait és nyomelemeit. Néhány óráig élnek, majd szerves kötésben visszaadják a talajnak ezeket az ásványi elemeket és nyomelemeket. A rostok hálózata sokáig megtartja az esővizet is. A talajban lévő rostok és a közöttük megbúvó jótékony mikrobák által a növények állandó víz-, ásványi anyag, és nyomelem ellátásban részesülnek. A szerves trágyázás megszűntével kevesebb rost maradt a talajban.

 

 

A gyomírtás következményeként kiirtották a mikrobákat a talajból. Néhány évtizede feltaláltak egy kémiai vegyületet, a glifozátot. Nagyon nagy találmányként hirdették. Nem kell többet kapálni! A gyomokkal nem kell foglalkozni! Bővebb lesz a termés! Stb. Génmódosítással sikerült egy olyan szója növényt „nemesíteni”, ami nem pusztult ki a glifozáttól. Óriási eredmény, mert rengeteg fehérjét tudunk termelni olcsón! Megvan az ideális és olcsó takarmány!

 Hát alaposan bedőltünk a reklámoknak! Azt nem mondták, hogy a glifozát kiöli az összes jótékony mikrobát a talajból. Azt nem mondták, hogy nagyon nehezen bomlik le, ezért nagyon sokáig velünk marad. Azt nem mondták, hogy vízben oldódik, és leszivárog a kutjainkba. Aztán ha megisszuk a kutjaink vizét és a beleinkbe kerülve a glifozát kiirtja a bélflóránk mikrobáit is. A nagyszüleink csak szerves trágyát használtak a földeken. Nem használták a glialkát, a glifozát tartalmú gyomírtót. Simán elértek 80 éves korukig apróbb betegségekkel, amit maguk is kikúrálhattak.

Volt egy családi kis szőlőbirtokunk, ifjú emberként nekem jutott a permetezés feladata. Megismertem az akkori vegyszerek színe javát. Ismertem a glialkát is, mint gyomírtót. Viszolyogtam tőle, mert láttam, hogy tarolja a növényeket. Talán egyszer használtam, többször nem. Úgy láttam viszont, hogy az idősebb szomszédjaim lustaságból vagy divatból előszeretettel használták a látványosan irtó gyomírtót. Az tűnt fel nekem akkoriban, hogy 60 -70 éves korukban meghaltak, de szinte egységesen. Ugyanúgy dolgoztak, ugyanúgy fogyasztották a szőlő nedűit, mint elődeik, de nem érték meg a 80-at!

Tudom, nagyon meredek és biztosan nem igaz, de most ugrott be, lehet, hogy a glifozát volt a közös tettes?

 

 

Van még egy közellensége a mikrobáknak: az antibiotikumok. Az ő szerepük viszont nem egyértelműen negatív, néha életet mentenek! Szükség van rájuk, de meg kellene tanulni kezelni a rossz hatásukat! Meg kellene tanulnunk a helyes bélflóra regenerálást! Az irodalmi adatok szerint 600 féle mikroba élhet a beleinkben. Ezekből van jótékony, van közömbös, és van ellenséges! Az ellenségesekről tudjuk, hogy a sejtjeinket akarják megtámadni és belőlük táplálkozni. De mi a szerepe a több száz jótékonynak és közömbösnek? Ezek a mikrobák több milliárdan vannak és csak néhány óráig élnek, a tömegük a vastagbélben kitesz másfél kilogrammot. Ha éppen éhezünk és nincs béltartalom a beleinkben, akkor a mikrobák a bélnyálkahártyában tartózkodnak. Ha megjelenik a béltartalom, akkor a mikrobák szaporodnak és táplálkoznak a bélnyálkahártyában és a béltartalomban.

Jelen pillanatban úgy látom, hangsúlyozom, ez az egyéni véleményem, hogy a jótékony mikrobáknak két tulajdonságát használja ki a szervezetünk.

  • Életük során elektronokat adnak le a környezetüknek, így a nyálkahártyának és a béltartalomnak. Ezáltal elektronmegtartó, szerkezetstabilizáló, fiatalság megőrző szerepet játszanak bennünk.
  • Kötésbe hozza és tartja a béltartalom ásványi anyagait és nyomelemeit. A kötésben elveszítik a töltéseiket az ionos formában lévő ásványi anyagok és nyomelemek, így átjuthatnak a sejtek membránjain.

Ma már elképzelhetetlen, hogy valakinek több száz mikrobából álljon a bélflórája. De képzeljük el, hogy az egyik mikroba képes a cinket, a másik a szelént, a harmadik a magnéziumot megkötni a fehérjéihez. Ezeket az elemeket az állandóan frissülő tenyészeteik maradványaiból bármikor felszívhatjuk. Állandó, folytonos ásványi só- és nyomelem -utánpótlást biztosít minden pillanatban a bélflóra elhalt mikrobáinak a maradványai. Van amelyik mikroba vitaminnal lát el bennünket.

Felteszem a kérdést, ha nekünk több száz jótékony mikrobánk van a bélflóránkban, és változatosan táplálkozunk: van szükségünk vitamin- és ásványi só – valamint nyomelem pótlásra?

 

 

Most eljutottam egy régi igazsághoz, ami minden táplálék-kiegészítő címkéjén rajta kell, hogy szerepeljen: „A táplálék-kiegészítő nem helyettesíti a változatos étrend szerint táplálkozást!” Igen, ez egy nagy igazság, de hozzá kell még tenni valamit! Ez az állítás csak akkor teljesül maradéktalanul, ha az ép bélflóránk több, mint száz életképes jótékony mikrobát tartalmaz. De ez csak az egyik előfeltétel! 

A másik előfeltétel, hogy a növények is képesek legyenek a nekik szükséges összes ásványi só-és nyomelem, valamint vitamin felszívására. Nekik is szükségük van a mikrobák segítségére. Szükség van arra, hogy a gyökérzetük körül sok nekik hasznos mikroba szaporodjon el. Ehhez az kellene, hogy ne használjunk glifozátot tartalmazó permetszereket, és maradjon a talajban elég növényi cellulóz rost. Ez a növényi talaj mikroflóra szükséglete.

 A mi bélflóránk szükséglete pedig, hogy minél kevesebb antibiotikumot fogyasszunk, és minél több rost legyen a táplálékainkban! Az életmentő antibiotikum kúra után együnk sok fermentált, rostban és mikrobákban gazdag ételt, és a fermentált Mikrorostos - vagy Nanorostos Gélt! Egyik termékem, a primPROTEIN képes a glifozát káros hatásait mérsékelni, ezt amerikai klinikai vizsgálatok igazolták!

A jótékony mikrobákra két fronton is szükségünk van: a talajban is és a beleinkben is! Vigyázzunk rájuk! Kérjük a mezőgazdaságot, hogy ne használják a glifozátot, és hagyják betakarítás után a földeken a szecskázott vagy mulcsozott növényi szárakat, a talaj rosttarartalmának növelése érdekében!

 

További bejegyzések

Összes bejegyzés